nem gondol rám?!

" Láttam felnőni ,láttam ,hogy szerzi a jobbnál jobb elismeréseket és láttam a barátait . Szerettem szerettem ,mert bíztam benne . Szerettem ,mert fel tudtam nézni rá. Bár a bizalom iránta töretlen a szívem fáj ,hisz látom ,hogy rossz felé vitte a sors . Nem hibáztatom a barátait, őt se, hiszen tini. Nem árt meg . Egyszer mindent ki kell próbálni ... szokta mondani de ekkor a szívemben mindig egy kis rész összetörik ,hogy látom a fivéremet megromlani ... összetörik bennem egy kis darab hisz eddig felnéztem rá , de most... csak fekszik és vihorászik barátaival .. nélkülem ..nem gondol bele ,hogy látja-e majd felnőni az unokáit vagy ne menjünk ennyire messze nem gondol bele ,hogy mi lesz velem? Ha nem törődik velem ha fojtatja ezeket nem lesz olyan ember az életemben akit úgy szerettem ,mint az előtt senki mást a barátaim közül .őszinte törhetetlen megszűnni nem akaró szeretettel..nem gondol bele ,hogy ezzel mennyi mennyi fájdalmat okoz nekem ? Lehet önzőnek hangzanak ezek a sorok de szívből jönnek , hisz a szívem zokog ha arról beszélek ,hogy milyen útra tért ő. már nem csak a szívem zokog könnyeim feltörtek arcomról csordulnak miért miért nem gondol rám? "